LOVASTERÁPIA

A lovasterápia vagy más néven gyógylovaglás egy gyűjtőfogalom, mely szakember által, speciálisan képzett ló közreműködésével végzett gyógyító – fejlesztő eljárások összességét jelenti. A gyógylovaglás tehát nem lovaglást jelöl a szó sport vagy hétköznapi értelmében, de pontosabb elnevezés híján ez a szó használatos.

A gyakorlatban a lovasterápia két nagy irányzatra különül el: hippoterápiára és gyógypedagógiai lovastornára / lovaglásra. A beteganyag, a terapeuta végzettsége és a kezelés típusa, célja határozza meg, hogy konkrét esetben melyikről beszélünk. A fogyatékosok sportlovaglása már nem a rehabilitáció, hanem a rekreáció ill. parasport tárgykörébe tartozik.
A hippoterápia orvosi javaslat alapján lóháton végzett, neurofiziológiai gyógytorna kezelés. Ennek értelmében csak olyan gyógytornász végezheti, aki alapos elméleti és gyakorlati lovas ismeretekkel rendelkezik, elsősorban a ló mozgásáról. A hippoterápia indikációi elsősorban neurológiai illetve neuro-traumatológiai kórképek, tünetek, mint pl. a központi idegrendszeri eredetű bénulások, mozgászavarok, izomtónus zavarok, koordinációs- és egyensúly problémák.
A (gyógy)pedagógiai lovastorna és lovaglás célja az általános vagy egy-egy részterületre korlátozódó fejlesztés, nevelés, szocializáció. Elsősorban értelmi, érzékszervi fogyatékosok, vagy viselkedési, tanulási zavarokkal küzdő gyermekek alkotják a tanítványok körét. A (gyógy)pedagógiai lovaglás döntő motívuma a ló partnerként, társként való elfogadása, a lóért és a többi lovasért való felelősségvállalás, a fegyelmezett, kitartó munka.